Növényi és félszintetikus gyógyszerek

Fontos különbség van a gyógynövények és a növényi gyógyszerek, illetve a félszintetikus és szintetikus származékaik között, amely a hatóanyagok összetettségében nyilvánul meg.

A növények a kezdetek óta részei a gyógyítás történetének, de szerepük az idők folyamán folyamatosan módosult. A legnagyobb változást a 20. században a modern gyógyszeripar kialakulása jelentette, ekkor a szerves kémia már lehetővé tette a természetes vegyületek tiszta formában történő előállítását, félszintetikus (természetes alapanyagból előállított mesterséges származék) átalakításait, valamint a totálszintézisekkel (a növény összetevőit lemásoló, mesterségesen előállított „tiszta” hatóanyag) előállított szerves vegyületek létrehozását. Persze a hatóanyagok (melyek az egészséget fenntartó, kóros folyamatokat megelőző, gátló, illetve gyógyító hatású anyagok) azóta nem csak mesterségesen előállítottak lehetnek, továbbra is találunk a kínálatban ásványi (vazelin, paraffin), állati (csukamájolaj, méhviasz), növényi (kamilla, macskagyökér stb.), azaz természetes eredetű gyógyszereket is. Legismertebb növényi gyógyszerhatóanyagok például a természetben szinte mindenhol megtalálható flavonoidok.

A gyógynövények jelentős részét jelenleg fitoterápiás készítményekben és a homeopátiában alkalmazzák, továbbá a gyógyszereknek mintegy 40 százaléka származik továbbra is természetes forrásból. Mivel az egyes gyógynövények sem mindig ártalmatlanok, mellékhatástól mentesek, az eltérő hatóanyag tartalom és esetleges nem kívánatos, egyéb komponensek kiküszöbölésére nagyon gyakran nem növényi kivonatként, hanem tiszta vegyületként alkalmazzák őket. A gyógynövényekből kivont tiszta hatóanyagokat a gyógyszeripar változatlan vagy részben átalakított (félszintetikus) származékok formájában alkalmazza. A félszintetikus átalakítás célja a növényi hatóanyagok hatáserősségének fokozása, toxicitásuk csökkentése vagy fizikai-kémiai tulajdonságaik, stabilitásuk javítása lehet.

Növényi vagy növényi alapú?

A növényi gyógyszereknek két alcsoportját tartják nyilván: a hagyományos növényi gyógyszer (minden olyan gyógyszer, amely hatóanyagként egy vagy több növényi anyagot, készítményt tartalmaz), illetve az orvosi rendelvény nélkül kiadható, irodalmi adatokon alapuló növényi gyógyszer. A különbség közöttük az, hogy míg az előbbi esetében 30 év gyógyászati használat van előírva, addig az utóbbi esetben 10 éves jól megalapozott gyógyászati felhasználás szükséges. Utóbbi esetén azonban mindezen túl az is szükséges, hogy a készítmény hatásosságát embereken végzett vizsgálatokkal is igazolják (a hagyományos növényi gyógyszerek esetében ez nem előírás, ott a hatásosságot a tradicionális alkalmazás alapján feltételezik). Ezeken kívül élő kategóriaként léteznek még a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények, amelyek között szintén vannak gyógynövénytartalmúak (de tartalmaznak még egyéb anyagokat is, például ásványi anyagokat, vitaminokat, viszont a nem növényi anyagok hatása másodlagos) és a gyógyszerkönyvi minőségű monokomponensű (egyetlen növényt tartalmazó) gyógyteák. Ez utóbbi főként azért, mert a gyógynövények minősége számtalan környezeti tényezőtől függ, így hatásuk minősége eltérő lehet az időjárási körülményektől kezdve a szárításuk módjáig.

Miből van a növényi gyógyszer?

Növényi anyagnak számít minden egész, darabokra tört vagy vágott növény, növényi rész, alga, gomba vagy zuzmó, feldolgozatlan formában, általában szárítva, de néha frissen. Bizonyos váladékokat, melyeken nem végeztek különleges kezelést, szintén növényi anyagnak kell tekinteni. Viszont már a növényi készítmények kategóriába kell sorolni, ha ezek a növényi anyagok kezeléseken estek át, ilyenek például az extrakció, a desztilláció, sajtolás, frakcionálás, tisztítás, koncentrálás vagy fermentálás révén nyert készítmények. Ezek közé tartoznak a növényekből származó aprított vagy porított anyagok, tinktúrák, kivonatok, illóolajok, kisajtolt levek és feldolgozott váladékok. Növényi gyógyszernek minősül bármilyen gyógyszer, amely hatóanyagként kizárólag egy vagy több növényi anyagot, növényi készítményt, növényi anyag és egy vagy több ilyen növényi készítmény kombinációját tartalmazza. Aki tehát biztosra szeretne menni bármely készítmény esetén, alaposan ellenőrizze az összetevőket.

Az egész több mint a részek összege – melyik jobb?

Fontos különbség a gyógynövények és a növényi alapú gyári készítmények között, hogy utóbbiak összetétele eltér a gyógynövények eredeti összetételétől. A feldolgozás során ugyanis egyes vegyületek feldúsulhatnak, mások eltűnhetnek a kivonatból, ráadásul a gyári készítmények gyártása során hozzáadott segédanyagokat (amelyek zöme szintén természetes anyag) is alkalmazhatnak. Ahhoz ugyanis, hogy a hatóanyagok a megfelelő helyen és megfelelő módon fejtsék ki hatásukat, segédanyagokra is szükség van.
A növényi gyógyszerek egy része növényi kivonatot tartalmaz, más részükben egy-egy tisztított vegyület található. A tiszta vegyületek alkalmazásának előnye, hogy a hatáserősség jobban beállítható, ugyanakkor a tisztítás bizonyos esetekben a hatás csökkenésével is járhat (mivel előfordulhat, hogy a hatás több vegyület együttes aktivitásának köszönhető).

Mára szinte minden egészségügyi problémára kapható valamilyen szer. A növényi gyógyszerek részét képezik a gyógyszeres terápiának: alkalmazhatók alapkezelésként, de kiegészíthetnek egyéb terápiát is. A gyógyszeriparnak köszönhetően számos betegséget, amik korábban rengeteg ember életét követelték, sikerült örökre száműzni, viszont az olyan kórokkal szemben, mint például a HIV, a rák, az ebola vagy a Zika-vírus, még mindig folyik a harc.

Lektorálta: Csupor Dezső, elnök, Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, Gyógynövény Szakosztály
2014.08.01